Emésztést segítők

Emésztést elősegítő enzimek

Elfogyasztott ételeinket enzimek nélkül nem tudnánk megemészteni, szervezetünk képtelen volna hasznosítani azokat. Az enzimek olyan vitaminokat, ásványi anyagokat és aminosavakat szabadítanak fel a táplálékból, amelyek a szervezet zavartalan működéséhez, az egészséges élethez szükségesek.

Az enzimek természetes forrásai a nyers zöldségfélék, a tojás, a fel nem dolgozott húsok és halak. Mivel mindegyik enzim meghatározott tápanyagok feldolgozásában működik közre, egyik enzim nem helyettesítheti a másikat.

A hétköznapi életben enzimek kapcsán szinte mindig az emésztés kerül szóba - az emésztést elősegítő enzimek. Az is megfigyelhető, hogy minél idősebb valaki, annál többet kénytelen foglalkozni az emésztésével. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen az öregedést - sok egyéb tünet mellett - az emésztés hatásfokának csökkenése is jelzi. Az okok változatosak lehetnek, megemlíthető például a rágóképesség csökkenése vagy az enzimtermelő mirigyek kifáradása, esetleg gyulladása.

Az emésztési rendellenességek kellemetlen tünetekkel járnak, és akár komoly betegségekhez is vezethetnek. Az emésztés zavarát kezdetben gyakori felfúvódás, vagyis bélgázképződés jellemzi. Ezt ismétlődő hasmenés vagy székrekedés követheti. Később jellemzővé válik az az állapot, amelyet az emésztési zavar okozta felszívódási elégtelenség okoz: következményként leginkább fogyás, gyengeség, rossz közérzet és az immunrendszer meggyengülése jelentkezik. Emésztési zavarok természetesen nemcsak idős korban alakulhatnak ki, hanem alkati adottságok miatt bármely más életszakaszban is.

Az emésztőrendszerbe került fehérjék - enzimek hatására - aminosavakra hasadnak, felszívódnak, majd újra fehérjékké alakulnak. Az emésztéshez nélkülözhetetlen a pepszin, amely az ételekben levő fehérjéket bontja le kisebb egységekre, úgynevezett polipeptidekre, így előkészíti az emésztés folyamatának következő munkafázisát, az aminosavakra való bontást.

Az emésztés az anyagcsere részeként kettős feladatot lát el. Egyfelől a táplálkozás révén bekerülő, összetett, felszívódni nem képes anyagok lebontása útján életre hívja a növekedéshez és az energiatermeléshez szükséges, egyszerű, felszívódásra alkalmas molekulákat. Másfelől, a védekezőrendszer részeként, megöli a kórokozókat (a gyomorsav segítségével), illetve megakadályozza a tápanyagot szolgáltató növény vagy állat egyes sajátosságait hordozó molekulák felszívódását és ezzel immunreakció kialakulását (enzimek).

Az emésztésen a táplálék összetevőinek - fehérjék, szénhidrátok, zsírok -lebontását értjük. Ez a folyamat már a szájüregben elkezdődik. Itt a megfelelő aprítás (rágás) után nyál kerül az ételhez. Ez lehetővé teszi, hogy a táplálékot le tudjuk nyelni, valamint elkezdi emészteni a keményítőt (nyál amiláz, másképpen ptialin enzim segítségével), illetve némiképp fertőtlenít is. A gyomorba került pép fehérjetartalmát a sósavtartalmú gyomorsav, illetve az ennek hatására aktiválódó pepszin enzim (savanyú proteáz, mert savas pH esetében aktív) veszi “kezelésbe”. Ezt egyes szerzők akár kihagyható fázisnak tartják, mivel a vékonybélben lévő, komplex fehérjeemésztő enzimek (tripszincsoport, különféle peptidázok, vagyis lúgos proteázok, mert lúgos pH esetében aktívak) elméletileg mindenre képesek. A fehérjéken kívül itt folyik a szénhidrátok továbbemésztése (amiláz, maltáz, laktáz, szacharáz) és a zsírok emésztése (lipázok), majd a lebontott anyagok felszívódása is. Az enzimeket részben a hasnyálmirigy, részben a bélnyálkahártya termeli.

A kialakult emésztési rendellenességeket legkönnyebben kívülről bevitt emésztőenzimekkel lehet megszüntetni. Erre a célra a gyógyászatban leginkább állatokból kivont enzimeket használnak, ezektől viszont egyes betegek undorodnak, másokban pedig nem kívánatos mellékhatások alakulnak ki. Létezik azonban megoldás: olyan készítmény, amely tisztán növényi eredetű anyagokból áll, és hatékony segítséget nyújt mindenfajta élelmiszer megemésztéséhez. Még olyasminek az emésztéséhez is, amelyet különben az ember szervezete alapvetően nem képes feldolgozni, bár szükséges lenne. Ez az anyag pedig nem más, mint a növényi sejtek falát alkotó cellulóz.

A papaya különösen kedvező lehet olyan ízületi bántalmakban szenvedő betegek esetében, akik a terápia részeként nagy mennyiségű aszpirint kapnak, illetve olyan gyulladásos megbetegedéseknél, ahol a betegeknek szteroidokat (hormonkészítményeket) kell szedniük.A korszerű készítményekben lévő enzimkomplexet az Aspergillus oryzae nevű gomba termeli, és széles tartományban, savas és lúgos kémhatású közegben (pH = 3,0-8,0) egyaránt működik. Szakkifejezéssel élve: az egész tápcsatornában van proteáz, amiláz, laktáz, lipáz, celluláz, pektináz, foszfatáz és nukleáz aktivitása. Hatására nemcsak az állati, hanem a növényi táplálék is könnyebben emészthető. Az emésztési zavar szinte minden formája megelőzhető és kezelhető vele.

FIGYELEM!
Papaya és nyers ananász fogyasztása nem ajánlott fekélybetegeknek.